Május 29-én tartottuk a WhiskyTalk a IV. Közönségtalálkozóját. Azért is különleges ez a negyedik alkalom, mert ezt azok kérésére rendeztük, akik a márciusi (harmadik) összejövetelről lemaradtak.
És milyen jól tettük, hogy dupláztunk!
Most elmesélem röviden, hogyan is zajlik egy ilyen alkalom nálunk.
Vendégeinket mindig valamilyen kedvcsinaló welcome drinkkel várjuk. Természetesen whisk(e)yvel, természetesen kóstolópohárban, természetesen jég nélkül, tisztán.
Azt hihetnénk, hogy az üdvözlőital kiválasztása könnyű feladat, de ez nem így van! A jó köszöntőital ismérvei: 1. nem veszi magát komolyan, de abszolút minőségi, 2. nem érdekesség, sokkal inkább egy széles rétegeknek is tetszetős ízvilágot nyújt, 3. valójában nem kell kóstolgatni, mert engedi, hogy a figyelem egymásra vetüljön a bemutatkozások, kézfogások pillanatában. Egy szó, mint száz: a welcome drinknek oldott hangulatot kell okoznia. Ezúttal a közismert, és közkedvelt Monkey Shoulderre esett a választás. A Grant & Sons blended malt skót whiskyje nem véletlenül terjedt el a budapesti éjszakában, kiegyensúlyozott ízprofilja, gyengéd karaktere könnyen megszerethetővé teszi.
Ahogy átesett mindenki az első dram-on, elfoglaltuk helyünket a bekészített asztaloknál. A kóstolópoharakba kitöltött nedűk különböző fényekben pompáztak, mellettük pedig természetesen helyet kaptak a kötelező kellékek: víz, pipetta, étcsokoládé, mandula, aszalt füge. Ez utóbbi külön fordulatokat hozott az est folyamán, de erről majd később.
Megindult az este komoly (legalábbis annak szánt) része.
Négy tétellel készültünk. A koncepció egyszerű: minden whiskytalkos bemutat egy italt. Csoki nászúton van (ezt a kifogást éppen csak el tudtuk fogadni), így az ő italjának bemutatását kisorsoltuk magunk között. Misák nyert.
Így ő is kezdett. Az első tétel a Teeling Sommelier Selection Alentejo Wine Cask whiskey volt.
A dublini lepárló ezen sorozata boroshordós finishelésekkel bolondítja meg a Small Batchet, nincs ez másképpen az Alentejo érleléses példánnyal sem. Ezzel a tétellel a 2025-ös WhiskyShown találkoztunk először és egyből megkedveltük. Le sem tagadhatta a boroshordót. Édes gyümölcsök, illatában és ízében kevésbé puritán, mint az alaptétel. Az oxigén kifejezetten jót tett neki. Az idő múlásával szépen nyitott, a boroshordó tanninjai is előkerültek. A lecsengés hosszáról megoszlott a vélemény, de mézes, desszertes jegyeket említettünk legtöbbször. A füge kifejezetten illett az italhoz, felerösítette a gyümölcsös jegyeket.
Utána következett a The Gordon & MacPhail Auchroisk 10 Year Old, amit én prezentáltam.
Ezt a független palackozót eddig nem mutattuk be sem videón, sem találkozón, de most törlesztettük az adósságot. Ráadásul az Auchroisk – bár nagy volumenben gyárt single maltot – nem ismert főzde, ugyanis leginkább alapanyagot készít ismert blended whiskykhez. Azonban néha-néha feltűnik független palackozóknál, akik különböző hordós érlelésekkel megbolondítják. Ezeket én nagyon szeretem, de tisztán bourbon hordós verziót még nem kóstoltam. Itt volt az ideje ennek is. Az ital szalmasárga színe gyönyörű. Illatában karamell, az idő múlásával ananász. A 43% erősebbnek hat mint arra számítanánk, de nem bántó módon, inkább skót karcosságot kölcsönzött az italnak. Remekül megágyazott a harmadik tételünknek.
Bence villantotta is az est közönségkedvencét, a GlenAllachie The Sinteis Series harmadik kiadását.
A neves skót lepárló ebben a sorozatban igen maradandót alkotott. Nagyon vártuk ezt a tételt, és tudtuk, hogy nem fog csalódást okozni. A speyside-i single malt whisky oloroso sherry és szűz francia limuzintölgy érlelést kapott, és hordóerősen (57,4%) lett palackozva. Megtáncoltatva a pohárban tökéletes gyöngysor rajzolódott ki. Az első illat nagyon rejtélyes. Aki ismeri a francia tölgy illatát, egyből felismeri azt az érdekes, kissé ipari édességet. Az étcsokoládé remekül illett az italhoz, az idő múlásával pedig egyre több gyümölcs jelent meg az illatokban és az ízben is. A lecsengés elnyújtott és arányos.
Eddigre már egyre jobb hangulat kerekedett, úgyhogy gyorsan előkaptuk a következő tételt. Az est hivatalos részét egy füstös, hordóerős tétellel zártuk, Misák prezentációjában.
Ez a MAC-TALLA Virgin Oak Limited Edition (53,8%) volt.
A MAC-TALLA a Morrison család egyik palackozása, amelyben az Islay sziget előtt tisztelegnek, és tőzegelt whiskyket palackoznak. Ez egy kormegjelölés nélküli különkiadás, amit virgin oakban érleltek. A tétel le sem tagadhatná Islay szigetét. Ahogy levettük az illatfedőt, kellemes édeskés füst és fűszerek csapták meg az orrunkat. A natúr fa és a magas alkohol jó csapatot alkot. Íze pikáns, vaníliás, lecsengése elnyújtott, étcsokoládéval kiváló.
Repetázás közben visszakóstolgattuk a tételeket egymáshoz hasonlítva. A hangulat oldott, baráti volt. Amíg a négy tétellel foglalkoztunk, eldőlt az a kérdés is, hogy ki szeretné bemutatni az általa hozott italt. Erre is van ugyanis lehetőség. A „színpadot” így átengedtük a vendégeinknek. Remek italokkal és ügyes bemutatással kedveskedtek nekünk és a közönségnek. Emlékezetes és jó ízlesre valló italokat hozott mindenki magával!
Az este végül kötetlen beszélgetésekbe fordult át. Előkerültek a kedvenc whiskyk, a nagy csalódások, a régi történetek és persze a javaslatok a következő videókhoz is.
A whisky megmutatta, hogy az igazi érték az a közösség, amely köré épül.
Így telt a WhiskyTalk IV. Közönségtalálkozója.
Beszélgetésekkel.
Jég nélkül.
Tisztán.
Klesch Dávid
